2012. november 29., csütörtök

Tudásbővítő cikksorozat, Bevezető 1.


Tudásbővítő sorozatot indítunk
Bevezető 1. rész

2012-t írunk. Elvileg egy modern, információs társadalomban élünk, ahol néhány kattintással választ találhatunk kérdéseinkre, hozzájuthatunk adatokhoz. Jól képzett szakemberek vesznek körül minket, akik tanácsot, útmutatást adnak. Léteznek közösségek, fórumok, ahol szintén rengeteg tapasztalat és információ vár ránk.

És mégis, még mindig találkozunk munkánk során a következő mondatokkal: „Kicsit későn kezdett beszélni, 5 évesen még egy szót sem szólt, így már szólt az orvos, hogy valamit kellene csinálni” vagy „Jövőre iskolába megy, de nem szeret rajzolni. Igazából nem is akar… Vagy inkább nem is tud… Olyan furcsán is áll a kezében a ceruza... Lehet ezzel valamit kezdeni?” vagy „Nekünk azt mondták, hogy minden rendben, majd kinövi…

Ilyenkor felmerül a gondolat, hogy valami még sincs rendben. Hogy lehet az, hogy még mindig vannak gyerekek – nem is kis számban, akik „későn” jutnak el megfelelő szakemberhez, évek vesznek kárba, mire a komplex képességfejlesztésben, ellátásban részesülnének? A kimaradt évek visszahozhatatlanok és pótolhatatlanok. Természetesen 5, 6 vagy akár 10 évesen is el lehet kezdeni a fejlesztést, a terápiát. Ilyenkor is szép eredményeket lehet elérni. De kétségbeejtő belegondolni, hogy mi maradt ki a korábbi, legérzékenyebb és legfogékonyabb években. Mert ha valaki 2 évesen még egy szót sem mond, akkor már fel kell, hogy merüljön, hogy baj van. De 5 évesen?! Vagy a gyerek nem rajzol… Az idegrendszer működése és szervezettségének minősége nagyban összefügg a kézhasználattal. De miért is baj, hogy nem rajzol? Hiszen nem kell mindenkinek Picassonak lenni… De a kézhasználat minősége, a finom- motorika működése nem csak a rajzolást befolyásolja, hanem kihat többek között az evőeszközök használatára, a precíz mozdulatokat igénylő játékokra, a kabát begombolására, az írásra, a körző használatára, a hajtogatásra. Ja, és persze az agy további fejlődésére és működésére is. Az ilyen jellegű nehézségeket már 3 évesen el lehet kezdeni orvosolni. „Kinövi…” Ki lehet nőni a dackorszakot, azt is, hogy nem szeretem a sütőtököt, vagy, hogy összefogkrémezem 4 évesen a fülemet is. De nem lehet kinőni a megkésett beszédfejlődést, az eltérő mozgásfejlődést, a tanulási zavar veszélyeztetettséget, az oxigénhiányos állapot elszenvedését, a koraszülöttséget, a születési komplikációkat, az idegrendszer fejlődésének problémáit, a figyelemzavart vagy a hiperaktivitást. És ezeknek a dolgoknak már nagyon korán, akár néhány hetes – hónapos korban is van jele. Szinte mindig! Csak nem mindig vesszük észre információ, tanács, segítség hiányában.  

Ezért úgy gondoltuk, hogy elindítunk egy ismeretterjesztő, tudásbővítő sorozatot, amivel reményeink szerint hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy minél több gyermek, család kaphasson időben megfelelő segítséget, ellátást. Ezáltal nagyobb esélyük legyen arra, hogy gyermekük harmonikusan, megfelelő ütemben fejlődjön, okosodjon, ügyesedjen. Hogy ezek a kicsik meg tudjanak majd felelni az óvodai és iskolai elvárásoknak, szívesen és gyorsan tanuljanak, nyitottak, kreatívak és később a felnőtt életben is boldog és sikeres emberek lehessenek. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése